Szeretnénk, ha jobban megismernétek a magazinban megjelenő alkotókat, ezért a címlapos fotósainkkal készül egy-egy mini-interjú. A sorozat negyedik tagja Gelencsér Zsombor.
Hogyan ismerkedtél meg az analóg fotózással? Mit szeretsz benne?
Sok-sok éve vonzott az analóg fotózás, de testközelből csak picit több, mint egy éve ismerkedtem meg vele. Mint ahogy sokunkat, az első frissen visszakapott tekercs rögtön magába szippantott. Természetesen, az akkor egy kis point and shoottal fotózott képek nem voltak kiemelkedők, de hamarosan egyre jobb és jobb képek vártak, mikor lekattinottam a labortól kapott linkeket. Talán amit a legjobban szeretek az analóg fotózásban, az a procedúra. A képek limitált száma sokkal megfontoltabbá tesz, és így mindig valahogy sokkal elégedettebb vagyok a képekkel, mint amikor digitális gépet használok.
Milyen géppel/gépekkel fotózol? Melyik a kedvenced?
Egyelőre nem túl nagy az analóg gyűjteményem, így csupán három géppel fotózok. Ez a három gép pedig egy Canon Sure Shot, egy Minolta x700 illetve egy Yashica Mat 124G – ez utóbbi nagy kedvencem mostanában. Teljesen beszippantott a 6×6 formátum világa.
Hogyan választod ki a témáidat?
Az elmúlt időben viszonylag több, kisebb téma volt a fejemben, amik közül párat azóta is próbálok megvalósítani. Ezek leginkább portrék vagy kissé dokumentaristább képek, azonban a leggyakoribb mégis az szokott lenni, hogy kifejezett tervek nélkül indulok el fotózni. Nagyon szeretem a teljesen mindennapi, átlagos dolgokat megörökíteni úgy, hogy az minél esztétikusabb, érdekesebb legyen és egy történetet adjanak át, mikor az elkészült képekre nézek. Számomra az analóg fotózás egy hobbi és egy vizuális gyakorlás a szakmámhoz, így próbálom nem túl komolyan venni -akármi is legyen a téma.
Van olyan alkotóművész, akinek a munkássága inspirál? Hogyan merítesz a stílusából ötletet?
Őszintén nehéz lenne egy alkotót kiemelnem. Manapság social media platformokon ezer meg ezer tehetséges és egyedi látásmódú művészt látni, így sokszor szoktam inspirációt meríteni ilyen helyekről. Emellett a new topographics irány inspriál, de ezen belül se kifejezetten egy művész, hanem maga az irányzat inkább. Biztos vagyok benne, hogy a látásmódomat nagyban inspirálták művészek, de inkább talán tudat alatt. Inkább talán segítettek számomra megtalálni, hogy mi tetszik nekem.
Van valami, amit hozzáfűznél a magazinban megjelent sorozatodhoz?
Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy címlapra kerülhettem. A magazinban többször szerepeltek már képeim, de ez egy különlegesebb elismerés számomra és egy nagy pozitív visszajelzés, hogy megéri próbálkozni és kísérletezni analóg téren is.
Mondj magadról egy fotózással kapcsolatos érdekességet!
Én a hétköznapokban operatőrként és vágóként dolgozom, így talán a látásmódomat és stílusomat ez is befolyásolta. Ezzel szemben azonban a kedvenc formátumom a 6×6, ami talán picit ellentmondásos a mozgóképek arányaival szemben.
