Szeretnénk, ha jobban megismernétek a magazinban megjelenő alkotókat, ezért a címlapos fotósainkkal készül egy-egy mini-interjú. A sorozat következő tagja Kurucz Dominika.
Hogyan ismerkedtél meg az analóg fotózással? Mit szeretsz benne?
Pár évvel ezelőtt nyáron annyira magával ragadott a filmes fotók világa, hogy hirtelen felindulásból vettem magamnak az F8-ban egy Revue Flex filmes gépet. A srácok segítettek és válaszoltak minden zöldfülű kérdésemre.
Nagyon hálás vagyok az analóg fotózásnak, mert megtanultam manuálisan fókuszálni. Ez sokáig elkísért a milc gépem megvétele után, mert hát kezdetben csak a vintage obikra tellett.
Milyen géppel/gépekkel fotózol? Melyik a kedvenced?
Sajnos még elég szerény a tapasztalatom, ami az analóg technikákat illeti, jelenleg pedig – amivel a sorozat is készült – a Minolta I50 Riva Zoom-al, a kis szappantartómmal fotózom. Viszont minden álmom egyszer egy ikerlencsés géppel képeket készíteni.
Hogyan választod ki a témáidat?
Ugyan elsősorban a portréfotózás a fő irányom, mégis az analóg technikával az utcákat járva kapom lencsevégre a pillanatokat. Leginkább kikapcsolódásnak használom, mert így nem kattintgatok folyton-folyvást, hanem átgondolom a koncepciót, vagy egyszerűen annyira együtt lélegzem a környezettel, hogy sikerül azt magaménak éreznem.
Van olyan alkotóművész, akinek a munkássága inspirál? Hogyan merítesz a stílusából ötletet?
Kifejezetten egy-egy ember nincs, de sok olyan, számomra inspiráló fotóst követek a közösségi felületeken, akik stílusa közel áll hozzám. Szerintem a fotós elkezdi és a néző befejezi, ekkor nyer igazán értelmet egy kép.
Van egy-két olyan alkotóművész, akik magában a fotográfiában jelentenek számomra példát. Ilyen Cig Harvey vagy Arno Rafael Minkkinen. Míg Harvey a színek és kompozíció terén tud lenyűgözni, Rafael addig a természettel való összecsengés páratlan mivoltát tükrözi.
Van valami, amit hozzáfűznél a magazinban megjelent sorozatodhoz?
A képek remélem összességében magukért beszélnek! Semmi tervezés, semmi bonyolítás, csak lenni mindazzal, ami bennünk van és észlelni azt, ami körbevesz. Ezt szeretem ebben az egészben, hogy ha jelen vagyok, akkor van lehetőségem észrevenni az utca “zaját”.
Mondj magadról egy fotózással kapcsolatos érdekességet!
Ugyan ez nem analóg fotózás kifejezetten, de erre is volt már precedens, hogy filmre készült. Van egy portré fotós projektem, ahol az emberekkel sétálok és beszélgetek velük, majd megpróbálom oly módon hitelesen megörökíteni őket, amit a séta során megosztanak velem magukról. Egy portré fotózás, amely egy sétával válik egyedivé. Ez a Sétálj velem.
