Szeretnénk, ha jobban megismernétek a magazinban megjelenő alkotókat, ezért mostantól a címlapos fotósainkkal készül egy mini-interjú. A sorozat harmadik tagja Szurofka Máté, akinek visontai képe köszön vissza a júliusi borítón.
Hogyan ismerkedtél meg az analóg fotózással? Mit szeretsz benne?
Ha a legkorábbi emlékeimet kell, hogy elővegyem, akkor azok a nagyszülőkkel töltött nyaralások. Mamám a család fotográfusa. Élénken él bennem a kép, ahogy a Balaton-parton vagy a dunajeci tutajtúrán lázasan exponál, majd visszatekeri a filmet, kiveszi a kazettát és befűzi a következőt. Azóta akármilyen családi összejövetelen előveszi a kis digi kompaktját elmondja, mennyire szerette azt, amikor még filmre fotóztak. Mekkora öröm és mennyivel valódibb élmény volt, amikor megkapta papírképként a fotókat, mint most ez…
Az egyetemen volt egy kurzusunk, ami fotóval foglalkozott; az egyik félév az analóg fotózásról szólt. Ezen a kurzuson jártam először fotólaborban és itt fűztem gépbe először filmet. Azt hiszem a fotózás is itt kezdett el érdekelni. Digitális géppel kezdtem, de az az élmény, amikor a laborban nagyítottunk és a tálakban láttam előjönni azt a képet, amit két héttel azelőtt a keresőben, az belém égett. Egy gyerekkori barátom jó pár éve fotózik filmre. Ő ezzel kezdte, miután megtalálta apja Zenitjét, amivel azokat a képeket készítette, amiket ő nézegetett gyermekkorában. Sokat jártuk akkoriban a környéket géppel a nyakunkban és sokszor került szóba a filmre való fotózás. Két éve tavasszal megemlítette, hogy C-41 kit-et akar venni, hogy kipróbálja milyen is a csapban hívni és hogy tolhatnánk. Azt hiszem ez volt az a pont, ahol elhatároztam magam.
Milyen géppel/gépekkel fotózol? Melyik a kedvenced?
Pestre mentünk egyik haverom festményeit leadni egy tárlatra és odafele úton szóba került a kocsiban a téma. Elhatároztam, hogy aznap pesten veszek egy filmes gépet, úgyhogy útközben feltúrtam az aprót. Így történt, hogy abszolút hirtelen felbuzdulásból tavaly szeptemberben vettem egy Nikon F501-et egész jó állapotban. Semmit nem tudtam a típusról, csak szimpi volt a gép és az ára is. Ha már a digitális gépem is Nikon, úgy voltam vele, mért is ne. Engem 100%-ban kiszolgál, ez idáig nem éreztem, hogy szükségem volna szebb, jobb vagy okosabb gépre. Próbáltam más gyártók gépeit és a Nikon más modelljeit is, de úgy érzem sikerült elsőre megtalálnom a nekem valót. Ezelőtt fotóztam egy Zenit 11-gyel, de abban nem igazán tudtam megbízni.
Hogyan választod ki a témáidat?
Hektikus, hogy mit fotózok. Nem igazán szoktam, vagy még nem értem meg rá, hogy nagyobb konceptuális anyagokat fotózzak, de megvannak azok a témakörök vagy nézőpontok, amiket kifejezetten szeretek. A minimalizmus és az absztrakt, a dokumentarista magatartás és a zsánerképek mozgatnak meg igazán. Nagy kedvenc a vidéki élet és a vidék maga. Mindig szerettem a vidék romantikáját, ami távol esik a turisták tömegétől és a hype-tól. Azt a fajta vidéket, ami lehetne hungarikum. Az időtlen és a csöndben múló. Imádok utazások során fotózni, vagy akármilyen családi-baráti összejövetelen, de mindig igyekszem olyan szituációkat keresni, amik vagy egyediek, vagy a legkifejezőbben összegzőek. Véleményem szerint nincs rossz kép, csak le nem fotózott.
Van olyan alkotóművész, akinek a munkássága inspirál? Hogyan merítesz a stílusából ötletet?
Nagyra becsülöm a BPSPC minden tagjának, továbbá Sivák Zsófia munkásságát. Talán Sivák Zsófi „Józsiék” c. sorozata volt az első olyan munka, ami több okból is nagy hatást gyakorolt rám.
Van valami, amit hozzáfűznél a magazinban megjelent sorozatodhoz?
Utólag sajnálom, hogy sem állvány, sem nagyobb látószögű objektív nem volt nálam, csak a ”mindenes ötvenes”, de nem kifejezetten fotózni indultunk. Ez az a szett, ami mindenhova jön velem.
200-as film volt a gépben, így a bányáról készült két kép f/1.8-on és ha jól rémlik 1/15s vagy 1/30s záridőn készültek, ami sajnos az élességen meglátszik.
