Februárban lesz két éves az ANALÓG Magazin, ennek örömére ismét kiállítást rendezünk az elmúlt évad számaiban megjelenő fotósok munkáiból.
A kiállítás a magazin 2022-es, 12 címlapos alkotójának képeiből áll össze.
Alkotók: Járosi Boglárka Alina, Temesvári Levente, Póth Attila, Ács Szabolcs, Michelisz Éva, Végh Sándor, Szurofka Máté, Gelencsér Zsombor, Papp Krisztián, Elek Aladár, Nádi Boldizsár, Czukor Zoltán
Helyszín: TELEP @TelepGaleria Budapest, Madách Imre út 8, 1075
Megnyitó: Február 22. Szerda, 18:00 óra
A kiállítást megnyitja: Dragon Zoltán egyetemi oktató (filmelmélet, vizuális kultúra) és fotográfus
Zoltán megnyitó beszédét itt lehet elolvasni.
A kiállítás Március 14-ig látható, és teljesen ingyenes. Február 27 és Március 5 között a Telep sajnos zárva tart, de előtte és utána is látogatható a kiállítás. Nyitvatartás: Hétfőtől – Szerdáig 10:00-00:00, Csütörtöktől – Szombatig 10:00-02:00, Vasárnap 10:00-22:00
Az ANALÓG Magazin egy online kiadvány, ahol a hazai amatőr filmes fotósok képei és a hozzájuk tartozó sztorik kapnak helyet.
A magazin támogatásokból tartja fenn magát. A támogatók nélkül ez a kiállítás se jöhetett volna létre. Köszönjük!
A tavalyi kiállítás oldala itt érhető el.
Alkotók
ÍGY MÚLIK EL
Járosi Boglárka Alina
Pentax K1000
Fujicolor C200, Kodak Ultramax 400, Kodak Portra 400
Az elmúlt három évben napi rendszerességgel sétáltam el a BME V2 és Goldmann menza névre keresztelt, már nem használt épületei mellett. Szeptemberben viszont megkezdték ezek lebontását, így az elmúlt hónapokban végigkövettem, ahogy a földdel tették egyenlővé őket.
ZÁRÓAKKORD
Temesvári Levente
Tojás, vegyszer
Fotópapír
Talán nem a legtradicionálisabb megközelítése ez az analóg fotónak.
Rengeteget kísérletezek azzal, hogy hogyan lehet a tradicionális értelemben vett fotótól elszakadva, a fotográfia eszközeivel olyan képet készíteni, mint egy festmény.
Sorozatom elkészülte előtt rengeteg olvastam olyan művekről, amiket úgy készítettek, hogy közben a használt anyag megsemmisült, vagy az alkotók önmagukban tettek kárt, vagy maga a mű semmisült meg az alkotás folyamata közben.
Végül a legutolsó löketet az adta meg, amikor aszteroidák becsapódásáról, valamint az atombombákról olvastam, kísérleti robbantások, Nagaszaki, Hirosima, az utóhatásaik mind inspiráltak, ahogy az is, amikor kontaktba léptek fizikailag a földdel, és semmi mást nem hagytak maguk után, csak a halált.
A portrék úgy készültek, ahogy a leginkább rekreálni tudtam egy atombomba vagy aszteroida becsapódását és hatását, korlátozott körülmények között.
Tojásba töltöttem papírhívót, és hozzávágtam a fényérzékeny papírhoz, egyszerre elpusztítva mindent, egy pillanatba sűrített kombinált rombolás.
A képeimen emberi alakok, portrék láthatóak, ahogyan éppen az utolsó és első pillanatukat élik át, amint létrejöttek, meg is semmisültek.
TÉLI BIVALYVADÁSZAT
Póth Attila
Revueflex SDI, Weltblick 300mm f/5.6
Kodak Tri-X 400
2021 ködös decemberében elhatároztuk, hogy elroadtripelünk a kápolnapusztai bivalyrezervátumba, a Kis-Balatonhoz. A vadászatot Weltblick 300mm / Jupiter 85mm objektívekkel terveztem Revueflex m42 vázon, Kodak Tri-X 400 filmre. Az elképzelésem az volt, hogy szép környezeti portrékat lövök majd az ott dolgozókkal, ahogy hányják a szénát az állatoknak. A valóság, mint mindig, most is máshogy alakult: a -5°C fokos metsző hidegben csak a bivalyok bámultak ránk egykedvűen, a kezünk kékre fagyott a fagyöngyös fák alatt, és a végére a Revue váz is megadta magát a fagyban. Nem is jó kép az, amiért nem kell megszenvedni!
ALKOHOLOS SZILUETT
Ács Szabolcs
Canon P, Canon Lens f/1.8
500T, 250D
Idén márciusban impulzív döntés alapján apámmal ellátogatunk Mohácsra. Teljes laikusként fogalmunk se volt, hogy mégis mi az amire számíthatunk, a riogató faragott maszkos, marhabőrbe bújt télűző alakokat leszámítva.
Érkezéskor szereztünk egy műsorlistát az időrendi beosztásokkal. Ebben fedeztük fel a késő délután esedékes mágiagyújtást, ami beindította a fantáziánkat.
Már vizionáltam magamban a lehetséges kompozíciókat, hogy miképp is tudnám a sajátos gondolataimat képek formájában a leghatékonyabban átadni. Persze ehhez egy nagy adag szerencse is szükséges volt.
A hangsúlyt próbáltam a sziluettekre helyezni, és azon túl is az így kialakítható szokatlan formákra, amik épp a hatalmas tűzoszlop körül táncoltak.
Főként filmes inspirációim voltak, mivel alapból tekercselt mozifilmekkel készültem az eseményre: Isten városa, Machbeth, Sicario és Szárnyas fejvadász (1982).
EGY REGGEL VELENCÉBEN
Michelisz Éva
Nikon F60
Fujicolor C200
Ez a sorozat egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően jött létre. Kezdő analóg fotósként rosszul befűzött filmmel üresen kattintgattam a kétnapos biennálé és városlátogatás során. Miután rájöttem a hibámra, már csak egy reggel maradt indulásig. Ezt kihasználva nyakamba is vettem a várost, mely számomra egy sokkal igazibb és érdekesebb arcát mutatta, mint a képeslapokon.
HULLÁMLOVAGOK A BARCELONETA STRANDON
Végh Sándor
instagram.com/veghsandor_filmphoto
Nikon F100, AF-S Nikkor 35mm f/1.4, AF DC, NIKKOR 105mm f/2 D
Fuji Superia X-Tra 400, Kodak Portra 160
Jónéhány éve fotózok filmre, de eddig többnyire kimerült abban, hogy a családot, barátokat fotóztam, meg néha egy-egy tekercset különféle témákkal töltöttem meg, csak úgy. Az utóbbi időben pedig gépeket és filmeket teszteltem tapasztalatszerzés gyanánt.
Néhány éve jöttem rá, hogy a dokumentarista fotózás és a fotóriport sokkal jobban érdekel, mint a fotózás többi ága, és egy idén márciusban, Barcelonában tett rövid látogatás alkalmával találtam ki, hogy bemutatom az ottani szörfösöket egy sorozattal. Úgy éreztem, kezdetnek jó kis “vizsgamunka” lesz magamnak, hogy eldöntsem, a későbbiekben érdemes-e többet foglakozni a dokumentarista fényképezéssel, és később hosszabb távú projektekbe is képes legyek belekezdeni.
VISONTA
Szurofka Máté
Nikon F501, AF Nikon 50mm f/1.8
Fuji C200
Ezeket a fotókat még márciusban készítettem. A barátnőm szüleinél voltunk látogatóban Karácsondon. Ez a település az itt található két külszíni lignitbánya (amely a visontai hőerőművet szolgálja ki) közül a nagyobbik fejtő déli csücskénél fekszik. Ha jól tudom az országban ez a legnagyobb.
Vizuálisan régóta foglalkoztat ez a vidék, ahogy próbál szimbiózisban élni a hatalmas fejtők és az ipari környezet minden velejárójával. Utoljára 2018-ban jártam itt. Előtte szüleimmel akárhányszor a hármas főúton Gyöngyös vagy Pest felé mentünk, kötelező megálló volt az itt lévő kilátó, ahonnan végig lehetett nézni a monumentális méretekkel bíró fejtőn, mögötte a visontai hőerőmű hatalmas kéményein és a gigászi méretű Heller tornyokon. Hozzájuk mértem mindig a mögöttük elterülő Mátrát és az erőmű tornyai alatt eltörpülő Halmajugrát.
Korábban sokszor próbáltam a keresőben megfogalmazni, hogy mi is taglóz le ennyire a látványban, de sosem volt sikeres. Mostani látogatásunk alkalmával digitális szenzor helyett filmet vittem magammal. A kilátó már nem létezett és a bányavizet elvezetni hivatott patakon is csak gondosan bekamerázott pallókon lehetett átkelni, híd helyett. Amikor odaértünk, a nap utolsó sugarai azokkal a fényekkel festették meg a vidéket, amilyeneket üldözni szokás a leggiccsesebb tájképek reményében. Tökéletes volt a táj utópista miliője és a fények által szült kontraszt.
MINDENNAPI PILLANATOK
Gelencsér Zsombor
instagram.com/zsombor_gelencser
Yashica Mat-124G
Lomo 400
Ez a sorozat véleményem szerint nem egy kifejezett témáról szól, hanem inkább egy látásmódról, ami hozzám nagyon közel áll.
Mint fotósok, szerintem mindannyian ezerszer sétáltunk órákon keresztül a városban a tökéletes pillanatot, kompozíciót vagy interakciót keresve. Ezek a képek is hasonlóan születtek, de egy picit talán mégis másképp.
Mindig is szerettem tárgyakról, teljesen mindennapi dolgokról képeket készíteni. A Yashica, és a 6×6 arányban való lassabb, megfontoltabb gondolkodás azonban ezt a világot még közelebb hozta hozzám. Egyre több tekercs filmmel, és tapasztalattal a hátam mögött, biztosabb számomra, hogy a portrék és a mindennapi dolgok azok a témák, amikre ez a gép született. Vagy legalábbis amikre én szeretem használni. Hiszen ilyen témáknál nem kell sietnem, és teljesen átgondolhatom a kompozíciómat. Hogy hogyan szeretném átadni azt, ami a fejemben már a szemem előtt van.
NOVAJI MEZŐK
Papp Krisztián
Nikon F50, Nikkor AF 35-80mm
Kodak GOLD 100 (lejárt)
Egy kora nyári délután során készültek a képek. Novaj egy gyönyörű hely fotózás szempontjából. Már régóta akartam legelő állatokat fényképezni, ez tökéletes helyszín hozzá. Elterveztük hogy elmegyünk piknikezni valamelyik domb oldalába, így hát vittem magammal a gépem is. Nem bántam meg! Az állatok, a természet, mintha csak hívogatott volna hogy lencsére kapjam. Kissé szkeptikus voltam a 2004-ben lejárt film miatt, de összeségében meg vagyok elégedve a végeredménnyel.
MAGURA
Endrődi Aladár
Gomz Fotokor-1, Carl Zeiss Tessar 135mm f/4.5
9×12 Forte BN0
Egy újjászülető pásztorfalu
Idén augusztusban egy, a Királykő hegységben megbúvó apró román faluban, Magurában jártam. Az itt lakó emberek – köztük velem egykorú házigazdám, Claudiu – az elmúlt években fedezték fel a falusi vendeglátásban rejlő anyagi lehetőségeket, alakítják át saját házuk egy részét vendégházzá, esetleg új épületeket emelnek, éttermet nyitnak. Az idősebb generáció értetlenül áll a változások előtt, fazsindelyes házaik elől fejcsóválva nézik a kanyargós földúton felkapaszkodó vadonatúj terepjárókat, majd visszatérnek kaszálni, birkát, tehenet legeltetni, buglyát rakni, megőrizni mindazt a varázst, amit az idelátogatók a faluban keresnek.
A falu és környéke látszólag harmonikus, a felszín alatt kettészakadó arcát közel évszázados korú szovjet riporter- kamerával megörökítve csak még jobban felerősödtek számomra a táj arcán húzódó redőket tovább feszítő ellentmondások.
SCHOBERGRUPPE
Nádi Boldizsár
Fuji GA645wi
Kodak Ektar 100
Augusztusban egy két napos túrát ejtettünk Ausztriában a Wangenitzsee és Petzeck környékén.
Míg a Wangenitzsee az egyedülálló szépségével bűvöli el a látogatót, addig a Petzeck, a maga 3283 méter magasságával a környék legmagasabb pontja, így a csúcsról a 360 fokos panoráma is garantált.
Káprázatosan szép időt fogtunk ki, szikrázó napsütéssel, ami a Kodak Ektarnak hazai pálya, így egy pillanatig sem aggódtam a végeredmény miatt.
REYKJAVIK
Czukor Zoltán
Leica M6
Kodak TriX400
A képek vezérfonala a távolságtartás. Mind Izlandé, mind az enyém minden más felé. Egy hetet voltam a fővárosban Reykjavikban, fotózva ami megfog. Igaz a színes képek még a laborban vannak, de valószínűleg úgyis a fekete-fehérek tükrözik jobban a hangulatomat és azt amit láttam, és ahogy láttam.